Budapest, Bulcsú utca 21/a.
A szerény mezőváros: a soknemzetiségű Érsekújvár, ahol Kassák élete első tizenhét évét töltötte, s ahonnan 1904-ben - Győr közbeiktatásával - Angyalföldre érkezett munkát keresni. Rokonaihoz, a Fóti útra költözik. (Talán nem véletlen, hogy 1973-ban éppen ez az utca az ő nevét veszi fel.)
A maga választotta út már szülővárosában sem ígérkezett könnyűnek. Azzal, hogy a gimnázium elvégzése helyett saját elhatározásából beállt inasnak Sporni úr lakatosműhelyébe, nem váltotta valóra patikaszolga apja és mosónő anyja óhaját: kiemelkedni a nyomorúságos proletáréletből.
A Budapestre költözéstől az ifjú Kassák nem kalandokat, hanem nagyobb lehetőségeket várt. Egyelőre azonban Angyalföldön is a lakatossegédek szokványos útját járta: munka- és lakóhelyet keresett magának, ami a nagyvárosban sem volt egyszerű feladat. Végigjárta a Váci út és környéke gyárait - munkanélküliség vagy embernyúzó robot volt a választási lehetősége. Órabére még arra sem volt elég, hogy naponta egyszer jóllakhasson. Az alakuló és átalakuló gyárak többsége ezt a lehetőséget nyújtotta a fiatal mesterlegényeknek.
A gyárak közvetlen környezetében épült bérkaszárnyák körfolyosós, túlnyomórészt szoba-konyhás lakásaiban éltek a munkáscsaládok, s náluk kvártélyban, ágyrajáróként a családot még nem alapított munkások. Kassák így lakta végig 1904-1917 között, első önálló lakásáig a Váci utat és a környező utcákat először egyedül, majd az ösztönzésére Budapestre költöző családjával: édesanyjával és három lánytestvérével, később az újabb családtagokkal. Olykor tizenketten is laktak együtt.
Kassák Lajos 1915-ben „Az angyalok földje” révén bevonul az irodalomba. A proletár környezet mindenütt ugyanaz, de egyes házakat - mint pl. a Váci úti, négy utcára nyíló, hétkapujú Hétházat, ahol a háziurak elleni sikeres lakbérharcban is részt vett - önéletírásában és Angyalföld című regényében is megörökít.
Munkáséletének helyszínei, az angyalföldi gyárak is megjelennek az Egy ember élete oldalain (Csavargyár, Jutagyár, Magyar-Belga gyár, Langfelder-gyár, villanytelep). Életét a munkalehetőségek („sokat dolgozni és keveset keresni”) és a munkanélküliség váltakozása határozta meg, nem lett belőle előmunkás, csoportvezető vagy mester, bár ez is felcsillant előtte. „A magamfajta embereknek ez a sorsuk, és én valahogyan kicsúsztam ebből a vonalból."- írta. Nem a jól fizető állások felé fordul. Viszont szervezett munkás lesz, bekapcsolódik a Vasas szakszervezet és a szociáldemokrata párt tevékenységébe. A Gömb utcai vasasegylet alapítása is feltűnik az Egy ember élete lapjain. Teszi, amit a mozgalomban tennie kell: részt vesz a gyári bérharcokban, sztrájkol, ott van az utcai tüntetéseken, agitál. Sorsa ezzel el is dől: sorra elbocsátják, feketelistára kerül. Szívós és következetes, nem törik meg.
A Váci úti véres csütörtöknek, az 1912. május 23-i nagy tüntetésnek állít emléket Budapest ege alatt című versében, de emlékezetesek az Egy ember élete drámai oldalai ugyanerről az eseményről.
A politikai harcok mellett a mozgalomban rejlő kulturális lehetőségek jelentették a legtöbbet az önmagát kereső fiatalembernek. Az egyletek könyvtárai, újságjai és folyóiratai, a munkásotthonok rendezvényei adták meg a döntő lökést Kassáknak a továbbfejlődésre. Ő, aki szülővárosában még dacosan elutasította a tanulás intézményes formáját, most autodidaktaként pótolta az elmulasztottakat. Sokat olvas, s Berzsenyin, Petőfin, a Népszava költőin át eljut Adyig és a Nyugat köréig, irodalmi kávéházba jár, s megfogadja, hogy ő is megpróbál valamit írni.
Már nem a régi szeretettel nyúlt a kalapácshoz, ez a munka már csak kényszerű rossz volt a számára, pénzkereset és semmi egyéb. A munkásmozgalomnak és a verseknek élt. Első verse az Újpest című lapban jelent meg, majd a Független Magyarország közli verseit.
1909-ben élete a külföldi csavargásokkal kiteljesedik. Gyalog járja be Ausztriát, Németországot, Belgiumot, és eljut Párizsba, álmai városába is. Ezután már minden más lesz számára mint eddig. „Régen, hazulról úgy vágyódtam Pestre, mint valami világcsodába, s most Párizs után, megtörpült, összezsugorodott előttem. Valószínűleg kitágultak a szemeim, eddig csak nézni, s most már látni is tudok velük." - írta az Egy ember életé ben.
1912-ben megjön az irodalmi elismerés is, a Renais-sance című lap közli öt versét, majd Schöpflin Aladár Vasárnapi Újságjában is megjelenik. Ezután már csak a Nyugat elismerésére vágyik, de Osvát Ernő elutasítja: „Elolvastam az írásait, kétségtelenül van bennüktehetség, de nem nekünk valók. Faragatlan, nyers dolgok, még mindig nem azok, amiket a Nyugat közölhetne." Az áttörést első regénye, a Misilló királysága jelenti, amit a Nyugat elfogad közlésre egy későbbi időpontban. „Mit érhetne el többet egy fiatal magyar író annál, hogy holnap vagy holnapután megjelenik regénye a Nyugatban? Ez a legtöbb. Ez a hegycsúcs, ahova csak a kiválasztottak tudnak fölérkezni." (Egy ember élete)
Már ezekben az években kialakul képzőművészeti érdeklődése is. Felesége, Simon Jolán révén - aki gyári munkásnőből modell lesz a Képzőművészeti Akadémia epreskerti mesteriskolájában, majd Kassák egyik húga is követi őt - kapcsolatba kerül művészekkel, kiállításokra jár a Művészházba.
A Ferenczy-tanítvány festőnövendék, Uitz Béla hamarosan sógora lesz, s hozzájuk költözik a Hétházba. Kassák első, 1912-ben megjelent könyvének, az Életsiratás című novelláskötetnek a címlapját ő tervezi. 1914-ben az Isten báránykái című könyve Gulácsy Lajos címlapjával jelenik meg. Angyalföld című regényéhez 1929-ben már maga tervez címlapot.
Miután 1915-ben első verseskötete, az Eposz Wagner maszkjában is megjelenik, elérkezettnek látja az időt, hogy eddigi tevékenysége összegezéseként lapot adjon ki. Erre már egy másik lakásban kerül sor.
„A Hétházban laktunk. Az otromba, sárga épület majdnem idegenül állt előttem. Talán ezer ablaka is van ennek az épületnek, az ablakok mögött kicsiny, sötét szobácskák, ahol sötét, szegény emberek élnek.” (Kassák Lajos: Egy ember élete)
A Hétház (Váci út 112-114.) tömbje. E ház udvarán - az eredeti helyszínen - forgatták 1962-ben az
Angyalok földje című film több jelenetét.
Sziget utca 16: lakás és szerkesztőség
Ez a kopott bérház lett a magyar avantgárd három nevezetes folyóiratának műhelye. Kassákék lakása a népes család mellett a lapokat is befogadta. Illyés Gyula a Beatrice apródjaibm így látja a helyszínt:
„A Tett, a Ma, a Dokumentum szerkesztősége és kiadóhivatala egyaránt a Sziget utca 16. első emeletén székelt, az udvari traktusban. Még tüzetesebben abban a sarki egyszoba-konyhás proletárlakásban, melynek sem előszobája, sem csengője nem volt. A látogatók-jobbadán a szerkesztőség tagjai - vagy a konyha üveges ajtaján, vagy a folyosóra szolgáló két ablak valamelyikén kopogtattak. A félrehúzott függöny mögött a félhomályban vagy Kassák feje jelent meg, vagy édesanyjáé."
Az első szárnypróbálgatásait Kassák lapjaiban tevő, húszéves Lengyel József így írt később a Visegrádi utcában Kassákék csoportjáról:
„Nekik az volt a törekvésük, hogy »egész mások« legyenek mint minden eddigi irodalom és művészet. Megdöbbentők, ha kell groteszkek, érthetetlenek, hadd rökönyödjék meg a burzsoá.”
Az első irodalmi és képzőművészeti folyóirat, A Tett 1915 novemberében indult. Új hangjával, programjával botrányokat kavart. A Nyugat részéről Babits Mihály vitatkozott Kassákkal. A kortársak a botrányt látták, az utókor A Tett megindítását korszakos jelentőségűnek értékeli. A Sziget u. 16. (ma: Radnóti Miklós utca 16.) udvara A Nyugat meghaladását jelentette, áttörési kísérletet a kortárs Európa irányába, együtthaladást az európai szellemi irányzatokkal - a főszerkesztő Kassák szándéka szerint. 1947-ben írta összegyűjtött versei kiadásához írt előszavában:
„Azt hiszem, a modern magyar irodalomban az első voltam, aki komoly, mélyreható kontaktust tartott a külföld művészeti irányzataival, anélkül, hogy bármelyikhez csatlakoztam volna, bármelyiknek iskolai növendékei közé álltam volna be. Korszerűen vetődtek fel bennem a kétségek a múlt hagyományaival szemben, és korszerűen és egy belső törvényszerűség szerint csatlakoztam azokhoz az újítókhoz, akikkel rokonságot éreztem lélekben, s az ő mozgalmaikhoz hasonlóak voltak önmagámból merített formai törekvéseim. (...) Végigmentem az izmusok fejlődésén, s végeredményben talán sikerült leszűrnöm olyan eredményeket, amik az ismert kísérletezések nélkül sohasem jöhettek volna létre. Hiszem, hogy magam is ugyanúgy, mint a külföld kísérletezői közül a valóban alkotásra hivatottak, átléptem az irányzatok határvonalain, s költészetemben az iskolák céljai eszközzé és módszerekké alakultak át egy magasabbrendű, egyetemes művészi kifejezés érdekében. Mindenkor volt erőm ahhoz, hogy hátat fordítsak a sablonoknak, a bevált fogásoknak és kezdjem elölről az egészet.”
A szerkesztőség munkatársai között ott voltak Kassák családtagjai is: Uitz Béla festőművész, legfiatalabb húga, aki Újvári Erzsi néven írt a lapba, későbbi férje, Barta Sándor író is. A lap tizenhét számot ért meg: háborúellenessége miatt 2. számát izgatás, 16. számát a hadititok megsértése miatt elkobozták, végül 1916 októberében a belügyminiszter véglegesen betiltotta a hadviselés érdekeit veszélyeztető tartalmára hivatkozva. A betiltott lap új néven - Ma - folytatódott 1916 novemberétől, ezt majd a Tanácsköztársaság tiltja be 1919 júliusában.
Ez azonban már a Visegrádi utcában történt.
A harmadik folyóiratot Dokumentum címen adta ki Kassák bécsi emigrációjából visszatérve 1926 decemberében, de érdektelenség miatt már 1927 májusában kénytelenek voltak beszüntetni.
Visegrádi utca 15: lakás újabb funkcióval Ezt a házat Lengyel József Visegrádi utca című könyve tette ismertté. Itt alakult meg a félemeleti nagy lakásban a KMP, és a közelmúltig látható volt benne emlékmúzeuma.
Ebben a lakásban élt 1917 májusától 1920 februárjáig Kassák Lajos is. Itt élte át a háború utolsó éveit és az utána következő viharos időszak eseményeit. Az Egy ember élete legizgalmasabb két utolsó könyve a Károlyi-forradalom, illetve a Kommün címet viseli.
Érdekes összevetni Kassák illúziómentes, kemény, kendőzetlen, kíméletlenül őszinte éleslátását Lengyel József bolsevik iskolázottságú nézeteivel, akinek könyvéhez 1932-ben Kun Béla írt előszót.
A félemeleti hétszobás, nagy lakást Sámuel Izsó rézgálic- és raffiakereskedő bérli. A lakás az egész félemeletet elfoglalja, két utcából is megközelíthető. Kassákék először laknak olyan lakásban, ahol fürdőszoba is van. Egy szobát használhatnak, de mivel nincsen pénzük, nincsenek bútoraik sem. Szobájukban mindössze két szék és egy szalmazsák van a padlón - erre telik az irodalmi munkásságból. Kezdetben Sámuel Izsó a Ma mecénása, külön szobát biztosít a folyóirat szerkesztőségének. Kassáknak további tervei is vannak. Az egyik teremméretű szobát kiállítóteremnek rendezi be a Ma munkatársai segítségével, akik hazulról kölcsönöztek bútorokat a berendezéshez.
Kassák elképzelése merész volt: ismeretlen fiatal festők műveiből kiállítást rendezni a külterületen, biztosítania kritikusok és a fizetőképes látogatók megjelenését-úttörő vállalkozás volt akkoriban. így ír erről az Egy emberéletében:
Visegrádi utca 15.
„A Visegrádi utca 15. jóformán már a kültelekhez számít, s így nehéz lesz kihozni hozzánk a tárlatok közönségét, amely fényes belvárosi helyiségekhez van szokva. Pest balkánian parvenű város. Itt a ruha teszi az embert, válogatott előkelőséggel kell annak élnie, aki komolyba vehető lapszerkesztő akar lenni, a képeket csak a belvárosi szalonokban hajlandók megtekinteni. Egészen másképp van ez Párizsban.”
Kassák és a Ma munkatársai jó szervezőnek bizonyultak. Sikerült megtörniük a kritikusok és a közönség ellenállását, elismerő kritikákat kaptak, a kiállított anyagból vásároltak is. Később megromlik viszonyuk Sámuel Izsóval, így a kiállítótermet áthelyezik a Váci utcába.
Sámuel Izsó a kommunistákkal lép kapcsolatba, akik ebben a lakásban folytatják illegális tevékenységüket. Kassák tanúja a rendőrségi házkutatásoknak. 1918 novemberében itt alakul meg a KMP és 1919. március 21-ig ez a lakás pártközpontként működik.
Kassákot felszólítják a távozásra, de ő nem hajlandó másik lakásba költözni. így marad a kényszerű társbérlet a kommunistákkal. Kassák több kérdésben nem ért egyet a kommunista mozgalom céljaival s módszereivel sem. A Tanácsköztársaság idején a Közoktatásügyi Népbiztosság munkatársaként előbb a plakátok engedélyeztetésével, majd a színházak ügyeivel foglalkozik. Amikor Kun Béla támadást intéz a Ma és Kassák ellen, ő 24 oldalas nyílt levéllel válaszol. A vita következtében a Tanácsköztársaság hatóságai nem engedélyezik a Ma további megjelenését. A tanácskormány bukása után letartóztatják, Pestre szállítják. Kiszabadulása után hajón illegálisan Bécsbe menekül 1920 februárjában.
Ezután hat évig Bécsben él emigrációban. Tevékenységét ott is tovább folytatja, 1920 május 1-jétől újra megjelenik a Ma. Ekkor teljesedik ki képzőművészeti munkássága.
A bécsi emigráció után - 1926 novemberétől - újra a Sziget utcai lakásban lakik édesanyjánál, és ott szerkeszti Dokumentum című folyóiratát 1927 májusáig, megszűnéséig.
Lehel utca 6 - Bulcsú utca 19: a Munka-kör időszaka:
1928 júniusában a Kassák-család elköltözik a Lehel utcába. Ez a ház nem azonos a mai Lehel utca 6-tal. Kassákék háza helyén az Angyalföldi Bútorgyár állt. Az V. emelet 1. alatti kétszobás lakásban velük él Kassák édesanyja és felesége, Simon Jolán első házasságából származó két lánya, Nagy Piroska és Etel is. A kortársak visszaemlékezései szerint ez is szegényesen berendezett lakás volt, amely hamarosan szűknek bizonyult a család tevékenysége számára. Kassák itt kezdte szerkeszteni új folyóiratát, a Munkát, felesége ehhez kapcsolódva szavalókórust szervezett, Etel (Éti) lánya pedig mozgásművészetet tanított.
1932 májusában a család átköltözik a közeli Bulcsú utca 19. II. emelet 7-be, itt élnek 1945 márciusáig. (Ez a ház szintén nem áll már. Ezen a házszámon ma egy autójavítót talál az érdeklődő.)
A környékről és a lakásokról részletesen beszámolnak Kassák látogatói, de maga Kassák is írt a Lehel piacról az Egy ember életé ben.
Vas István, a fiatal költő, aki Nagy Etelnek udvarolt (1935-ben össze is házasodtak), 1934-35-ben gyakran járt a Bulcsú utcában, így látta Kassákék lakását az Elvesztett otthonok - Elbeszélés egy szerelem környezetéből című 1943-ban írt visszaemlékezésében:
„Legelső látogatásomkor azonban különösen a falak élesszürke festése tetszett, a plafon alatt egy-egy vastag kék és piros csíkkal. Az emberben különösen korszerű hangulatot keltett ez a színkombináció, többnyire ez szerepelt akkor Berény Róbert híres Modiano-plakátjain is, melyeknek minden modern ember szive örült.(..) Évek múltak el, amíg újra beléphettem oda. Az áhítat eloszlott, a bútorok szegényessége meglepett, és meg is hatott. A nyersfa bútorok, a durvafa- íróasztal, mely inkább műhely hangulatát keltette, mint egy író dolgozószobájáét, az ezermester lelemény és ízlés, mely a kényelmes és készen vásárolható díszítést pótolta - mind arról az akaratról tanúskodott, mely a legtágabb értelemben vett szegénységből valódi ékességet tudott alakítani. Ekkor vettem észre a lakás nőies elemeit is. A párnákat- akármilyen modern mintájuk volt is - női kezek munkálták. Ha ezeken vagy a falterítőkön figurák is szerepeltek, akkor a kubista alapvonalakon is átütött Éti nővérének, Pirinek szertelen és primitív elképzelése. Hát még a babákon, melyeket jobb híján zsákból, fából, rongyból, mindenféle hulladékanyagból készített, s amelyek félig elvontan konstruktív, félig afrikai-ősi formavilágukkal egész külön, vad-groteszk stílust vittek a lakásba. Mindezek csak részletek voltak. Kassákné hatása azonban a szigorú, mégis könnyed tisztaság volt, szinte érzékelhető eleme ennek a lakásnak.”
1938-ban Kassákot nagy csapás éri: felesége, Simon Jolán öngyilkos lesz. A későbbi második feleség, Kárpáti Klára 1939-ben ilyennek látta Kassák otthonát:
„A lakás két külön bejáratú szobából és mellékhelyiségekből állt. Kasi akkor már csak egy szobát lakott, Jolán halála után a másik albérlőnek volt kiadva. A Mutter az előszobából üvegfallal elválasztott cselédszobában aludt.
Itt láttam először olyan sima vonalú, szobához tervezett bútorokat, fal mellett elhelyezett iratszekrényt, íróasztalt nád-fonatú karosszékkel, könyvespolcokat, amelyek célszerűségükkel, nemes anyagukkal, színükkel, a rájuk helyezett használati tárgyakkal, vázákkal, hamutartókkal, a munkához szükséges iratokkal nem voltak tolakodók, amit gazdag barátnőim lakásában éreztem, és zsúfoltságukkal nem szippantották el a levegőt, nem gátolták a benne lakót mozgásszabadságában, mint szüleim otthonában. Emlékszem, ebben az otthonban hányszor sóhajtottam fel: itt az ember vagy egy bútordarabnak, vagy egy másik embernek megy neki. Kasi otthonában a kis szoba tágasnak hatott. Pedig ebben az egyetlen szobában dolgozott, aludt és néha vendéget is fogadott. A munkához szükséges és a könyvektől, virágoktól mindig színes, falhoz simuló bútorokkal szemben, a szemközti falnál egy szokottnál jóval szélesebb dívány, vörös-fehér csíkos erdélyi szőttessel letakarva, még otthonosabbá tette a szobát. A sarokban cserépkályha és körülötte két széles bőrfotel, mely egy kis háromlábú asztalt fogott közre. Ez volt a feketéző-, ebédlőasztal, itt ültünk le tereferélni, vendéget fogadni, cigarettázni. A szoba közepén egyetlen bútordarab állt, kis méretű, amerikai, rolós íróasztal, írógéppel. A parketten színes, mindig tiszta rongyszőnyeg. Az ötven éven túli, alapjában beérkezett írónak csak ennyire tellett, de mégis, mégis, milyen szép volt mindez! A falon Kasi saját, nagyméretű konstruktív képei, Mattis-Teutsch, Kmetty, Bohacsek, Modok Mária, Czóbel és még nem tudom, ki mindenkié, s ha eleinte nem is szerettem külön-külön mindegyik képet, az összhatás felemelő és megnyugtató volt."
Kassákék a Bulcsú utca 19-ben élték át Budapest ostromát. Erről vall Kassák Kis könyv haldoklásunk emlékére című művében.
Lakásuk elpusztul, 1945. március 25-én átköltöznek a szomszédos Bulcsú utca 21/a-ba (ez a ház ma is megvan), ahol 1946 őszéig laktak. Ekkor a kerületi tartózkodás gyakorlati része véget ér, de Angyalföld tovább él később írott műveiben is. 1946 decemberétől haláláig (1967) Óbudán lakott, de lélekben sohasem szakadt el a XIII. kerülettől.
Visszapillantás:
Mi késztet rá, hogy visszatérjek hozzátok hogy újból és újból üdvözöljelek Angyalföld fiai és leányai?
A kalandok és harcok virágfüzére mit örökségül hagyott az ifjúság szétfoszlott rég s íme a való élet keserű gyümölcsét egyedül fogyasztom. Lehet, már csak az emlék köt hozzátok de van-e szentebb és dúsabb kötelék a közös fiatalság emlékeinél? Feledhetők-e a vad csavargások s a nyűtt zsák, amit hátunkon cepelünk nem-e az első szerelem rózsáival s a baráti érzés mézével tele?
Bárki gyötört és bárki gyalázott meg valójában a magunk kedvére éltünk s azóta is akármit beszéljek én rólatok szólok külváros csodái hatalmas gyárak, boltocskák, grundok szöges kerítések és kocsmacégér s ó ti asszonyok, kiknek csókjaitól sötéten izzó dalaim felragyogtak.
Kassák utóélete a kerületben:
Második szülőföldje, Angyalföld örököse, a XIII. kerület 1973-ban a Fóti utat Kassák Lajos utcának nevezte el.
Egykori lakóhelyével, a Hétházzal szemközti Váci út 61. szám alatti általános iskola 1979. szeptember 3-án felvette Kassák Lajos nevét, ma Kassák Lajos Gimnáziumként őrzi és ápolja a névadó emlékét.
Minden év márciusában, Kassák Lajos születésnapjára emlékezve (1887. március 21.) irodalmi és művészeti hetet rendeznek, amelyen értékelik a tanulók számára meghirdetett vers- és prózamondóverseny, valamint a képzőművészeti pályázat eredményét. A díjakat 1986-ban bekövetkezett haláláig Kassák Lajosné Kárpáti Klára adta át, aki 1983-ban Kassák Lajos Alapítványt hozott létre az iskola javára. A százezer forintos alapítvány éves kamataiból jutalmazzák a győzteseket.
1982-ben az iskolában elhelyezték Borsos Miklós szobrászművész Kassákról készített bronz portrédomborművét.
1987-ben a Kassák-centenáriumra az iskola évkönyvet állított össze.
Az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény újjárendezett állandó kiállítása 1999 júniusától Kassák Lajosra is emlékezik.
Utószó:
Kassákot az ipari proletariátus képviselőjeként a mindent megújítás igénye vezérelte, küldetéstudata tehetségének sokirányú kibontakoztatására ösztönözte: avantgárd költői és prózaírói tevékenysége mellett művészeti folyóiratokat szerkesztett, s a gyakorlatban bizonyította, hogy a külvárosban figyelmet keltő képzőművészeti kiállításokat is lehet rendezni. A Sziget, a Visegrádi, a Lehel és a Bulcsú utca így vonult be a művészeti életbe, - és ezzel a magyar irodalom és képzőművészet történetébe.
A Tett, a Ma és a Munka című folyóiratok köré mozgalom szerveződött, Kassák-körök alakultak lelkes tanítványokból és csodálókból.
Műterem
Szörnyen ócska fotőjben egy fiatalember ül.
Előremered összehúzott szemekkel mintha vadászlesen volna mintha valamiféle csoda bekövetkezésére várna.
A piszkos ablakokon hangosan kaparász a szél.
Fixatív terpentin és alkoholszag.
A fotőjben ülő ember egyre szomorúbb lesz sírni szeretne akár egy elhagyott gyermek. Aztán hirtelen felugrik ecsettel és palettával a kezében ráveti magát a kifeszített fehér vászonlapra akár egy veszedelmes ragadozóra.
A megszállott lélek küzdelme azzal ami nincs és azért hogy legyen.
bizonytalanságérzéssel és fájdalommal anélkül hogy a kiömlő vér látszana.
A fehér vászon megadja magát és zsíros termékeny humusszá változik át.
Formák és vonalak születnek rajta.
Már olyan mint a bibliai Paradicsomkert.
Csupa szín
csupa stabilitás és mozgás egyszerre.
Nincsenek határai a végtelenbe tágul és magába fogadja mindazokat akik ízlelni tudják a fájdalom kéjét és az alkotás örömét.
A festő elvégezte feladatát és sétálni megy az emberek közé.
(1963)
Irodalom és képzőművészet kezdettől fogva egybefonódott munkásságában. Kassák lett a hazai avantgárd mozgalom elindítója, festőként, grafikusként, tipográfusként is kipróbálta magát: képversek, képarchitektúrák, kollázsok, fotomontázsok jelzik a kísérletezés stádiumait.
Ezt a Kassákot ismerte és elismerte a külföld, évtizedekig jobban, mint hazája. Rajtunk is múlik, hogy második szülőföldjén mennyire marad élő Kassák öröksége: az emberi szolidaritás mély érzései, a gondolatszabadság kívánása, a művészet nagyszerűségébe vetett hite és kőkemény, megalkuvásmentes jelleme.
Az Angyalföld című regényből 1962-ben Hubay Miklós forgatókönyve alapján Révész György játékfilmet készített, mely 1962-ben az argentínai Mar dél Platában rendezett nemzetközi filmfesztiválon elnyerte a
nagydíjat.
Kassák Lajos ismert kerületi lakóhelyei
Fóti út (házszám nem ismert)
Hungária út 113. (Ma: Róbert Károly krt. 38.), június 22-től.
Fóti út 18.
(Ma:Kassák Lajos utca 34.), október,27-től Csáky utca (Ma: Hegedűs Gyula utca, házszám nem ismert).
Lehel utca 21/a 1906. május 10.-1907. május 3.)
Csángó u. 3/a, többször (1907. augusztus 1.-1908. november 4.,
1909. december 21 .-1911. április 4., majd április 8-tól újra bejelentkezve)
Visegrádi utca 92. (1911. május 18-tól, majd augusztus 23-tól újra)
Váci út 112-114.: a Hétház tömbje, többször (pontos dátum nem ismert).
Tisza utca 9. (1913. október 3-tól 1914 júliusig).
Sziget utca 16. I. emelet 14. ( Ma: Radnóti Miklós utca), 1915 elejétől 1917 májusáig. Visegrádi utca 15. (1917. május 7.-1920. február 13.).
Bécsben, emigrációban él.)
Sziget utca 16., fszt. (1926. november 6.-1928. június 5.).
Lehel utca 6. V. em. 1. (1928. június 6-tól 1932 májusáig)
Az épület helyén az egykori Angyalföldi Bútorgyár épületei állnak.
Bulcsú utca 19. II. em. 7. (Valószínűleg 1932. május 14-től 1945 márciusáig).
A ház Budapest ostroma alatt elpusztult.
Bulcsú utca 21/a (1945. március 25-től 1946 decemberéig).